A valódi, súlyos kimenetelű nemkívánatos hatást okozó antibiotikumallergiák napjainkban ritkábbak, mint amennyi betegről tudni véli az egészségügyi személyzet a betegdokumentációk alapján. A pontatlan allergiás anamnézis a széles spektrumú antibiotikumok elleni rezisztencia növekedésével, a Clostrioides difficile gyakoribb előfordulásával, költségnöveléssel és számos egyéb kockázatokkal jár mind a járó-, mind a fekvőbeteg-ellátásban.

Minden immunitás egyben sejtes immunitás is. Sejtek szerepelnek az im­munreakciók forrásaiként és célpontjaiként egyaránt. Sejtek vesznek részt közvetlenül vagy közvetve a veleszületett (természetes) immunitás minden mechanizmusában, valamint a szerzett (adaptív) immunválaszban is. Ami a közvetlen részvételt illeti, szűkebb értelemben a sejtek által végrehajtott-mediált immunitást nevezték korábban celluláris immunválasznak. A jelen összefoglaló célja a sejtközvetített (celluláris), T-limfocitákon alapuló im­munitás rövid jellemzése.

Az egész világra kiterjedő COVID-19-járvány elleni fő védekezést az oltások jelentik, így az általuk okozott allergiás reakciók megértése kulcsfontossá­gú. Jelen ismereteink alapján a polietilén-glikol (PEG, mRNS vakcinákban) és a poliszorbát (vektor típusú vakcinákban) molekulák oki szerepe állhat a vakcinák által indukált legsúlyosabb adverz reakciók hátterében. A fel­merülő allergiás reakciók meghatározása, a közepes és a nagy kockázatú csoportba tartozó egyének kivizsgálása elősegítheti a vakcinák biztonsá­gosabb alkalmazását, illetve a jövőben az új oltások megjelenésével a sze­mélyre szabott oltóanyagok kiválasztását is.

A viszketés az egyik legelviselhetetlenebb és leggyakoribb szubjektív tünet. Elsősorban a bőrhöz kapcsolódik, bár allergiás betegek időnként nyálkahártyák (torok-, szemnyálkahártya) viszketéséről is panaszkodnak. A viszketéssel járó bőrbetegségek és szisztémás betegségek mellett számos környezeti faktor (rovarcsípés, növények, a bőr kiszáradása) is okoz viszke­tést. Sokféle helyi és szisztémás kezelés közül válogathatunk.

A makro- és mikrotápanyagok hasznosításának zavarát malasszimilációnak nevezzük. A tápanyagfelvétel zavara különféle belgyógyászati kórképek formájában manifesztálódhat, amelyek differenciáldiagnosztikája a keze­lőorvost komoly kihívások elé állíthatja. A cikk ezeknek a betegeknek az ellátását szeretné gyakorlati tanácsokkal segíteni.

Az urtikária gyakori betegség, akut formája különösen gyakori. Szerencsés eset­ben az akut urtikária gyorsan elmúlik, a betegek sokszor maguktól megfejtik a tü­netek kiváltó okát. Nagyobb kihívás a krónikus spontán urtikária és az indukálható urtikáriák kezelése. A krónikus spontán urtikária gyakran évekig tart, aktív korban lévő embereket érint, és bár átmeneti állapotnak tekinthető, amíg tart, súlyosan rontja az életminőséget. Az omalizumab bevezetése nagy előrelépés a korábbi ke­zelésekre refrakter krónikus spontán urtikária kezelésében.

Az infiltrációs érzéstelenítés módjának megválasztásakor figyelembe kell venni az eljárás típusát, az anesztézia megkívánt tartamát és a szer farmakodinamikáját. A leggyakoribb érzéstelenítési mód a bőr lokális infiltrációja, amikor közvetlenül az érzéstelenítendő helyre fecskendezzük be az injekciót. A területi anesztéziához az injekciókat a kívánt terület köré adjuk be, blokkolva a terület beidegzését. Az idegblokádot főleg az ujjak és az arc érzéstelenítésére használjuk. Könnyen azo­nosítható tájékozódási pontok segítik a n. supraorbitalis, a n. supratrochlearis, a n. infraorbitalis és a n. mentalis blokádját. A kéz és a láb számos helyén blokkolhatók dorzálisan vagy palmárisan/plantárisan az ujjakat ellátó idegek.

Az omalizumab az EU-ban a 6 éves vagy annál idősebb gyermekek, serdü­lők és felnőttek kiegészítő (add-on) kezelésére engedélyezett súlyos, perzisztáló allergiás asthma bronchiale fennállása esetén. Hatására serdülőknél és felnőtteknél csökken az inhalációs kortikoszteroid igény, mindhárom korcso­portban csökken az asztmás exacerbációk száma és javulnak a tünetek, csökken a kórházi felvételek és a sürgősségi vizitek száma. Jelentősen javítja a súlyos aszt­mások életminőségét, jól tolerálható, költséghatékonyabb, mint a standard terápia önmagában.
Drugs 2013. június

A táplálékallergiás tünetek eltérő patomechanizmusokkal jönnek létre: az esetek közel 50%-áért (korai reakciók) az IgE mediálta immunválasz a felelős, a többi tényező eddig pontosan nem meghatározott folyamat révén alakul ki. A tünetek több szervrendszert érinthetnek, súlyosságuk az enyhétől az életveszélyes állapotig terjed. Minden életkornak megvan a tipikus ételallergénje. Az IgE mediálta formák elsősorban bőrpróba végzésével vagy specifikus IgE szint meghatározással diagnosztizálhatók, de bizonyító erejük az ételterheléses vizsgálatoknak van. A táplálékallergén teljes eliminációja a nemzetközileg elfogadott terápiás módszer.